Nahat, megtortent vegre, allampolgarok lettunk :). Mostmar csak az utlevel hianyzik a boldogsaghoz, erre meg gyujtunk kicsit, de meglesz az is nemsokara :). ( fejenkent 230 dollar, a fiuknak fejenkent 100 korul van ) A ceremonia igazi ozzi stilusban zajlott, a helyi Lion’s club kozossegi hazaban volt, jo sokan voltunk, nagyon meleg volt, rengeteg lelkes onkentes segitovel, akik megszerveztek az egesz ceremoniat. Gratulaltak, mosolyogtak, fenykepeztek, nem volt tulspirazva semmi, szoval a helyen volt minden. Ahogy kell :).

Hetvegen voltunk „nyaralni” 3 napot a hegyekben voltunk, es habar esot josoltak, nagy szerencsenk volt, mert csak reggelente meg estenkent esett es ez pont jo volt. Az elso nap a Mt Nungun-ra masztunk fel, ez a Glass House Mountain-ben van, a fiuk nagyon elveztek es mi is J. Tudom ajanlani, ha valaki nem akar nehez turat, de azert szeret maszni. Utana mentunk a szallasra, Montville Apartmans, ahol meg medence is volt, es habar akkor mar esett, a vizben ez igazan mindegy volt. Volt egy lo is, aki a kello adag sargarepa utan mar elegge baratsagos lett velunk. Az ejszaka nem volt teljesen rendben, hajnali otkor jottek a madarak ebreszteni, dehat vegul is ez az o erdejuk. Masnap megneztuk a helyi gatat, ami egy hatalmas nagy vizesesben zudul le, igyekeztunk lejutni az aljara is, de oda nem volt út. Igy aztan elindultunk egy masik uton, ami levitt egy  folyohoz ( Obi Obi Creek ) , es onnan latszott a szikla, ami mogott lejon a víz. Mondanom se kell, hogy a fiuknak ez nem volt eleg, ugyhogy arkon bokron at, a folyon levo sziklakon, meg ami akadt, szoval csak kimasztunk  es megneztuk a vizesest. Szerencsenk volt, hogy nem akadtunk ossze kigyoval.

Utana meg elmentunk, hogy megnezzuk a Kondallilla vizesest, es ott mentunk egy nagy kort, ahol volt szerencsenk talalkozni egy jo nagy gyikkal az út mellett. Aztan ott is kimasztunk valami nagy sziklara, a fiuk az apjukkal felmasztak a vizeses ala, es aztan elindultunk visszafele. Jo sokan voltak, leven szombat, es ahogy megyunk , az uton egy palmafa level alatt meglattunk egy kigyot, ugy tunt, hogy halott. Tibi megpiszkalta, persze nem volt az, az egyik oldalan alt Tibi a fiukkal en meg a masikon, es ugye mindenki behajolt, hogy lassuk az esemenyt. Hat esemeny volt, mert a kigyo egybol felagaskodott, es mivel felem fordult, engem latott csak, ugyhogy meg is tamadott rogton. Kb 30 cm-es lehetett, feketes barna, fogalmunk se volt, hogy milyen fajta. Hat nem mondom, elegge be voltam szarva tole. Elkezdtunk egybol hatralni, ketoldalra, de a kigyo csak velem volt elfoglalva, szerencsere, a fiukat szerintem nem is latta. Ha egy kicsit is mozdultam, mozdult o is, es piszok gyors egy allat ez. Jott utanam folyamatosan, nem ment le az utrol se. Tibi kozben szerzett egy nagy botot es probalta a hata mogott terelgetni, de a kigyot ez egy csoppet sem erdekelte. Aztan letort egy faagat, aminek lombja is volt, es azzal vegul lehajtotta a bokrok koze, ugyhogy en is at tudtam menni azon a szakaszon. Edekes dolog, hogy pont ott tortent ez, ahol sokan jarnak, az ember mindig azt hallja, hogy ezeket a helyeket elkerulik az allatok.

A harmadik napon meg elmentunk egy hosszabb turara, akkor mar esett sajnos, ugyhogy jo sok pioca volt, de maga a tura jol sikerult. A fiuk viszont kidoltek, ugyhogy delutan mar nem tudtunk elmenni csak kocsival, es aztan jottunk haza. Masnap pedig kezdodott az iskola, Potyinek tetszett is az elso nap, de aztan azt mondta,hogy annyira megse jo mar :). Ahogy a tobbi szulovel beszeltem, masoknal is hasonlo a helyzet. Remelem azert majd belejonnek  es jobban fog tetszeni kesobb.

Ha valaki a valosagra kivancsi es nem a remhirekre, akkor ezt az oldalt ajanlom olvasasra:

http://www.news.com.au/breaking-news/floodrelief/flood-info-centre-updates-reports-warnings-advice-and-how-you-can-help/story-fn7ik2te-1225985436806

Azt hiszem,hogy most egy idore elkoszonok mindenkitol. Nincs idom blogot irni. Nem zarom le, olvassa, akinek kedve van hozza. Szivesen segitek barkinek, ha levelben fordul hozzam, szoval ne szegje kedveteket, hogy most nem irok egy ideig.

Koszi a kommenteket, mindenki nagyon kedves, tenyleg. En nem szoktam kirakni a kommenteket, de ha elkulditek, biztosak lehettek benne, hogy megkapom, habar az oldalunkon nem latszik. Szoval ne kuldjetek el haromszor J ugyanazt.

Meg ket ovi hivott minket,hogy felvettek Potyit, szoval most vivodunk. Vivodom, inkabb en, mint Tibi, hogy mi legyen. Mindegyik ovi jo, egyik jobb, a masik is jo, egyik ezert, a masik meg azert. Egyik dragabb, a masik olcsobb, meg a heten vivodhatok, aztan donteni kell, mert nem tartjak tovabb a helyet. Szerencsesek vagyunk, hogy ennyi helyre lett vegul lehetoseg. Remelem, jol fogunk valasztani.

Ket nappal ezelott elutottem egy biciklist. Vagyis inkabb o utott el engem. Este mentunk Tibiert, es mar a varosban, egy eleg forgalmas keresztezodesben, le kellett fordulnom jobbra. Szepen megalltam, ahogy kell, hogy majd valaki beenged, es valoban, hamarosan meg is allt az egyik szemkozti auto, amugy ez itt eleg szokvanyos dolog, szoval nem kell felorat allni, vagy nyomulni, hogy le tudjal fordulni. Egy kisebb lejto aljan alltunk, es ahogy elkezdtem fordulni, egyszer csak a kocsi mogul, valahonnan, nem tudom, honnan, mert addig nem volt sehol, feltunt egy biciklis, igen gyorsan rongyolt lefele a dombrol. Szemmel lathatoan egyaltalan nem latott engem, amikor meg meglatott, akkor mar keso volt. Vagyis a fene se tudja, mert amint meglatott, elkezdett fekezni, es valamilyen oknal fogva, habar ki tudott volna kerulni engem, egyenesen nekem jott, es a kocsi elejen landolt. En akkor mar alltam, a keresztezodes kozepen, tagra nyilt szemekkel bamultam, hogy ez nekem fog jonni, es valoban. Olyan otven koruli pasas volt, egy kicsit megutotte magat, de mas baja nem lett, meg gondolom meg is ijedt, en nagyon. O igazabol viccesnek talalhatta a helyzetet, mert elegge rohogott, amikor lemaszott a kocsirol. Kerdeztem,hogy jol van e, meg a korulottem allo kocsikbol is kerdeztek, mindenkinek integetett, visszault a bicajra es elkarikazott. Az estem azzal telt, hogy vartam a rendoroket, mert biztos voltam benne, hogy fel km utan osszesett es korhazba kellett vinni, engem pedig le fognak csukni cserbenhagyasert. Tibinek este meg be kellett mennie melozni, szoval a kinok kinjat eltem at egesz este. De nem jottek, szoval valoszinuleg meguszta. De nem volt egy jo erzes, hogy ez tortent. Az volt a szerencse, hogy allo helyzetbol fordultam, nagyon lassan  indultam, es mar alltam, amikor nekem rohant.

Megvettuk a futogepet, ez viszont mar pozitivum kis csaladunk eleteben. Azota verseny van, hogy eppen ki alljon rajta. A fiuknak is nagyon tetszik. Remelem ez meg sokaig igy marad. Sajnos , hiaba lakunk hazban, a fiukat nagyon nehez ravenni,hogy kimenjenek az udvarra jatszani, nem ertem az okat. Persze a jatekok zome bent van, de megis. Az udvarunk sem tul nagy, de amikor idekoltoztunk, azt hittem,hogy na majd most akkor mennyit lesznek kinn. Hat nem. Delutan el kell vinnem oket valahova, hogy hajlandoak legyenek mozogni egy kicsit kinn is, nem csak benn. A hazban ugyanis allandoan egymast hajkurasszak, verekszenek es rohangalnak, es orditanak, es labdaznak, szoval minden olyasmit csinalnak benn, amit mas gyerekek kinn csinalnak. A futogep is belul van, de ezen legalabb edzodnek is egy kicsit. Adtak hozza ingyen egy hasizom erositot is, ami inkabb ket nagy vasnak mondhato, kozepen egy fekvepaddal, ezt egyenlore en hasznalom, remelem fantasztikus eredmenyeket fogok elerni a hasamat illetoen.

Ulunk reggel a kocsiban, egyszer csak Potyi megszolal: Apa, akkor beszeljuk meg ezt a sarkany dolgot. Milyen sarkany dolgot? –kerdezi az apja. Hat tudod, azt a sarkanyt, ami sotet es epitik valahol, es nem el. Na de melyik sarkany ez? Nem tudod, apa? Amelyikrol beszeltunk mar, es nem el. Nezunk egymasra, jar az agyunk, hogy vajon mirol is lehet szo. Probalom mas oldalrol: Hol epitik ezt a  sarkanyt? Erre Potyi: Hat nem itt valahol, hanem valahol  masutt. Na de megis, hol? Nem errefele, az biztos – mondja Potyi. Sajnos nem birtuk kitalalni, hogy mirol akart beszelni es szegenykem egeszen le volt torve, hogy ennyire hulyek vagyunk, pedig o olyan jol elmondta.

Tegnap megkaptuk a levelet az elso ovitol, felvettek, ez az az ovi, ahova Csocsi is jart, ugyhogy nagyon orultunk neki. Ma be is mentem a papirokat intezni, Potyi megismert mindent, szeretett oda jarni, amikor mentunk Csocsiert,  remelem, ez segiteni fog neki beilleszkedni. Az ovonok is ugyanazok, akik akkor voltak, azokat is ismeri. Persze eltelt ket ev kozben, de ugy tunt, hogy neki ez nem szamit. Nagyjabol ugy nez ki minden, az udvar, stb, mint akkor, van persze par ujitas, de nem sok, ennek per pillanat nagyon orulok. Ez az ovi a C&K lanchoz tartozik, en ezt jonak tartom. Itt az iskolara keszitik fel oket, a programjuk is ilyen, es nem toltik az idot tobb oras alvassal. Fel ora piheno van, es az eleg is nekik. Csak megfelelo koru gyerekeket vesznek fel, es oriasi tuljelentkeyes van mindegzikben, mi ket evvel eyelott iratkoytunk be ebbe. Annyi a hatranya, hogy hetente 2 illetve 3 napot jarnak csak. Ha ugye a szulonek minden nap dolgoznia kell, akkor ez nem jo megoldas, de remelem kapok olyan munkat, ami ehhez alkalmazhato. 9-tol fel haromig vannak ott, utana meg ugyis menni kell az iskolaba Csocsiert. Itt is van napkozi fele, habar nem ugyanaz, mint Mo-on, de mivel ifju koromban en nagyon utaltam a napkozit, hat nem akarom a fiukat sem ilyenbe adni, hacsak nem nagyon muszaj.

Tibinek negativ lett a stressz tesztje, amit a szive miatt csinaltak, ez nagyon jo hir. Amikor benn volt, akkor teljesen beleszeretett a futopadba, amin hajtottak a teszt alatt, csak nagyon draga egy ilyen dolog, plane itthonra. Viszont most adodott egy lehetoseg, talan megis tudunk venni egyet, ami nagyon jo lenne nekem is. Este ugyanis mar nem tudok elmenni se futni, se gyalogolni, itt nem nagyon van utcai vilagitas a kisebb utakon, es nem szivesen megyek el egyedul a tok sotetben. Mire Tibi hazajon, mar sotet van, szoval egy ilyen futopad tokeletes lenne. Remeljuk, sikerul .

Ugy erzem magam, mint Shirley Valentine. Amikor eldonti, hogy marad, ott , ahol akar maradni es elni, es reggel felkel es kinez a tengerre ( Gorogorszagban jatszodik a film ), hat azt erzem en is, amikor kinezek itt az ablakon. Mi ugyan nem lakunk tengerparton es meg csak Brisbane-t lattam ebbol az orszagbol, de az erzes ugyanaz. Ugy erzem,hogy jo helyen vagyok. Szerettem Mo-ot, akkor ereztem magam a legjobban, amikor az erdoben lehettem, mehettem, jo sokat. De valahogy hianyzott valami, hianyzott, hgy nem tudtam sosem egyedul lenni. Sajnos Mo- on nagyon keves erdo van, nagyon keves az olyan hely, ahol egyedul elvezheted a termeszetet. Es kicsi a ter. Itt nem kicsi. Es sut a nap, ami oriasi dolog. Sokat sut, ugy erzed, hogy szinte mindig. Es ez remek. Imadom a napsutest. O igen, tudom, hogy ez nagyon erzelgosen hangzik es nagyon nyalcsorgatos. Ha az erzesekrol irunk, akkor az ilyen.

Annak idejen, mielott kijottunk, sokat olvasgattam Bertok Zoli blogjat. Emlekszem, irta, hogyha itt elsz par evet, nem is kell tul sokat, es nem erzed annyira jol magad, es vissza akarsz menni, akkor sokkal nehezebb ezektol a dolgoktol elszakadni, mint az anyagiaktol. Ha pedig meg jol is erzed magad, akkor meg plane.  Akkor nem ertettem, mint akar mondani igazabol, mert nem eltem at. Nem tudtam elkepzelni, mitol olyan nagy ugy, hogyha par napig nem sut a nap, Mo-on is sokszor nem sutott. De ha itt vagy, es ateled ezt a ragyogo napsutest, ezeket a szineket, amikor meglatod a tengert , folotte az eget, a fakat a kek eg elott, szoval ezt nem nagyon lehet leirni. A madarak hangjat, a nyugalmat, remek dolog.

Itt is vannak nagyon rossz napok, a hetkoznapok, amikor unod es utalod az egeszet, amikor menni kell minden nap, ugyanolyan mint regen, es megis mas valahogy. Nem tudom megmagyarazni. Tisztaban vagyok vele, hogy sosem fogok olyan jol beszelni angolul, mint ahogyan nekem megfelelne. Sosem fogok olyan munkat kapni, amilyet szeretnek, mert ahhoz anyanyelvi szintu angol kell, es az nekem sosem lesz meg. Rettentoen frusztralo dolog ez, es nap mint nap szembesulok vele. Sokszor meg az is ketseges elottem, hogy szellemi munkat tudok  majd vegezni es ez nagyon lehangolo. De a tobbi resze az egesz kivandorlasnak, az azert ott van, es pozitivum. Szamomra.

Most biztosan nagyon sokak haragjat fogom a fejemre vonni, de azert csak leirom. Szoval senkinek az erzeseit nem szeretnem megserteni, de tenyleg. Ha mas szempontbol nezem a bevandorlast egy kicsit, akkor mar mas kepet kapok arrol, hogy miert zarnak ki olyan sok embert a lehetosegek orszagabol. Tehat ha valaki nem beszeli a nyelvet, tegyuk fel, egyaltalan, akkor az nyilvanvaloan sokkal nehezebben fog munkat kapni, mint az aki beszeli. A segely viszont jar mindenkinek, akinek megfelelo vizuma van. Van olyan, az ismeretsegi korunkben, akik , habar eveket eltek masik orszagban, angol anyanyelvu orszagban, megvan a nyelvtudasuk, megvan a munkatapasztalatuk, megsem kapnak munkat, mar majdnem fel eve, mert itteni munkatapasztalatuk nincsen., esetukben a nyelv fel sem merul problemakent. Ha valaki meg a nyelvet sem beszeli, akkor el lehet kepzelni, hogy mennyire nem fog munkat talalni. Rengeteg azsiai, indiai jelentkezo van, akik, ha rosszul is, de beszelnek, es sok olyan munkat elvallalnak, amit mas nem. Es nagyon sok afrikai, stb van, akik nem beszelnek semmilyen nyelvet, de  segelybol vigan  megelnek itt, sokkal jobban, mint a sajat orszagukban. Meg is ertem, es nemis hibaztatom oket, latva a kepeket,hogy honnan sikerult eljutniuk idaig. De az orszag szempontjabol nem valami jo dolog, hogy ennyi ehes szajat neki kell eltartania, mert dolgozni nem tudnak, egyszeuen mert nem ertenek semmihez, a nyelvet nem tudjak, mert nem tudjak, es ezert kapjak a segelyt.

Teljesen ertheto azok reakcioja, akiknek a sajat orszagukban van mukajuk, es azt mondjak,hogy velem ugyan nem fordulhat elo, hogy nem talalok munkat. Dehogynem. Elofordulhat, es ezt az itteni kormany is nagyon jol tudja. Itt nem engedik meg a diszkriminaciot, tehat sehol se lehet borszin, vallas, stb alapjan valogatni, es a nyelvtudast sem hozhatjak fel indoknak. Nem is hozzak. Mast mondnak helyette. Pl. hogy volt olyan jelolt, aki jobban megfelelt a kivanalmaknak. Aki jobban tud alkalmazkodni. Es meg sorolhatnam. De az gondolom, mindenki szamara nyilvanvalo, hogyha jelentkezik ket ember, ahol az egyik talan gyengebb kicsit szakmailag, de beszeli a nyelvet, a masik erosebb szakmailag, de csak mutogatni tud, hat nyilvan azt fogjak valasztani, aki kepes elmondani , hogy mit akar. Nincs ebben semmifele rosszindulat a bevandorlok irant, egyszeruen a  munkaltato csak vedi a sajat erdekeit, ertheto modon. Ugyanez tortenik Mo-on is, pl. akik Romaniabol,  stb mennek at, es nem talalnak maguknak munkat. A magyar anyanyelvuek, akik magukenak erzik az orszagot, nem is tudnak arrol, hogy egy bevandorlonak mifele nehezsegekkel kell megkuzdenie Mo-on, mert ok sosem szembesulnek vele. Pedig ott is csak az tortenik, ami itt, csak nem a mi oldalunkrol.

Ausztralia gazdasaga jo, es kepes eltartani sok olyan embert is, aki valamilyen oknal fogva nem tud dolgozni. De az teljesen ertheto, hogy mindent meg fog tenni azert, hogy ezeknek az embereknek a szamat ne novelje.

Neha mar olyan boldog vagyok, amikor pikk pakk elrendezek valamit telefonon, vagy akar szemelyesen, es nem erzem ugy ,hogy le vagyok maradva a masiktol a beszelgetesben az angollal. Aztan megint jonnek a hullamvolgyek, amikor csak ugy, minden ok nelkul, megint nem ertek semmit abbol, amit mondanak. Tegnap en inteztem a kocsit, engem hivogatott a szerviz, hogy meg eppen mennyivel fog tobbe kerulni, a vegen egy kisebb vagyon lett. A csajszi csak hadart, hadart, ecsetelte a problemakat, a fekrol targyaltunk eppen, magyarazta, hogy miket fognak megjavitani rajta, nekem meg fogalmam se volt, hogy hol is tartunk. Aztan a vegen megkerdezte, hogy jo lesz e igy, mert hogy amugy meg nem legalis a dolog, es ez meg ennyivel tobb penz, stb, stb. kenytelen voltam felhivni egy ismerost, es megkerni, hogy beszeljen veluk, mert nem ertem, hogy mit mondanak. Nagyon ciki, ennyi ev utan. Dehat mit csinaljak, meg magyarul se tudom kovetni, amit egy autoszerelo mond, nemhogy angolul…az ismeros felhivta, kiderult, hogy semmi fontosat nem is mondott, csak elmeselte a torteneseket, amiben mar amugy irasban megallapodtunk elozoleg, es hogy meg kicsivel tobb lesz az ara. Az ismeros szinten nem ertett jo par szot, mondjuk o is egy no, aki szinten nem ert a kocsikhoz.

Ezt csak azert irtam le, mert en is kapok kerdezo leveleket, akik kozul tobben nem is beszelnek angolul es szeretnenek kijonni. Tudom, hogy Mo-on nagyon nehez elni, kulonosen most. Mi is ott eltunk, es tudom ,hgy nem konnyu, es az ember masra sem vagyik, csak el onnan es egy jobb helyen elni. Viszont a nyelv egy nagyon sarkalatos kerdes a kivandorlasnal. Igen, lehet anelkul is munkat kapni es meg lehet elni, es le lehet telepedni. Viszont a hetkoznapok itt is hetkoznapok, hetkoznapi problemakkal, ha csak arra gondolok, hogy az orvosnak el kell mondani, hogy mi a bajom vagy a gyereknek mi a baja, hogy az iskolaban helyt kell allni, nem csak a gyereknek, hanem a szulonek is,hiszen vele beszelik meg a gyerekkel kapcsolatos dolgokat, hogy ugyeket kell intezni, hogy kocsit kell szereltetni, hogy lakast kell berelni, es meg sorolhatnam a tobb szaz dolgot, amit nap mint nap intezni kell. Hogy nem tudsz TV-t nezni, ha nem beszeled a nyelvet mert egy kukkot sem ertesz meg belole. Igen, ha az ember menni akar, akkor ezekre csak legyint, es azt mondja,mindez nem szamit. Valoban, lehet  ezek nelkul is itt elni, sokan teszik ezt, csak eppen nem kenyelmes. Nem jo, hogyha korlatok kozott elsz, nem jo, hogy nem erted, amit korulotted besezlnek, nem jo, hogyha csak olyan munkat kapsz, amibol eppen hogy megelsz, nem jo, hogy nem tudsz elmenni egy csomo helyre, mert nincs ra penzed, vagy eppen nem tudod, hogy hogyan keresd meg oket. Hiszen nem ezert jossz ide, hanem hogy jobban eljel. Es ezek hozzatartoznak a jobb eletformahoz.  En senkit sem akarok lebeszelni a kivandorlasrol, mindenki ugy csinalja, ahogyan akarja, de ez nem egy konnyu dolog. Egyaltalan nem az. Nagyon sok pozitivuma van es negativumok is tartoznak hozza. Ezt el kell fogadni, de sajnos senki sem tudja ezeket elore elkepzelni, hiaba hall es olvas rola olyan sokat. A sajat borodon kell tapasztalni, mert mindenki mashogyan eli meg.

Sokszor olvasom masok blogjain,hogy mennek haza latogatoba Mo-ra. En is szivesen mennek mar, nem tudom megfogalmazni, hogy  mi  is hianyzik annyira onnan, de hianyzik. Sajnos meg nem tudunk menni , jo darabig. Viszont ha meg csak arra gondolok, hogy fel kell ulnom egy repulore, es el kell innen mennem, megha csak rovid idore is, a gyomrom osszeszorul, es egyaltalan nem tunik mar olyan jo otletnek. Mar a gondolatra is elkezdenek hianyozni a kulonbozo dolgok, amiket itt ismertem meg. A szeles utak, a parkok, a madarak  hangja, a palmafak, a tenger, az erdok es meg rengeteg dolog. Fura egy dolog ez, teljes kettossegben elek emiatt. A szivem kalapal, ha arra gondolok, hogy el kell mennem innen. Meg nem ereztem igy magam, akkor sem, amikor elindultuk ide. Valahogy ugy erzem, hogy kihagyom azt az idot, amit nem toltok itt, es nem akarom kihagyni. Semmivel sem akarok kevesebb idot itt tolteni, mint amennyire lehetosegem van. Tudom, ez hulyen hangzik, de igy erzem.

Van itt egy ismerosunk, akik a csaladdal mar 20 eve elnek itt. 40-es hazaspar, tehat nem is idos emberek. A lany mar a gondolattol is megborzong, hogyha szoba kerul, hogy haza kellene koltozniuk. Szoktak hazamenni latogatoba, a lany rendszeresen azt almodja,hogy elveszett az utlevele es nem tud visszajonni. Ezen jokat szoktunk vidulni, de szamara szornyu lenne, ha ez tortenne, az biztos. Szamomra is, ha velem tortenne.

Ugyhogy egyenlore maradunk az eddig bevalt modszernel, es a rokonok, ismerosok jonnek inkabb ide, legutobb a Nagypapaek voltak, most pedig, remeljuk a legjobbakat, a noverem a soros latogato .

A kocsink mar megint elromlott, ugy tunik nem erdemes sporolni a javitason, mert kesobb ugyis ki kell fizetni, talan meg tobbet is, mint amennyibe erdetileg kerult volna. Bekertem tobb arajanlatot, a legjobbhoz vittuk, aki az elso ajanlathoz kepest 400-al kevesebbet kert. Az mar nem keves.

Ma voltam a korhazban kontrolon, nem mondtak tul jo hireket. Viszont a korhazon megint elakadt egy kicsit a szavam, bar megszokhattam volna mar. Majdnem egy orat vartam a dokira, habar idopontra mentunk, kozkorhaz, a doki ezen kivul meg harom magankorhazban is dolgozik, ennek utana neztem. Nagyon rossz akkor nem lehet, legalabbis remelem. Ahogy ott ulunk, es varunk, egyszer csak bejon ket no, egy kis kocsival, tea, kave, keksz, ki mit ker. Ingyen. Ezt ugy osztottak a varoban. Rogton olyan kis piknikhangulat lett, mindenki iszogatott, meg ropogtatott. Nekem ehhez meg mindig szokni kell. Viszont egybol beugrott, hogy ez nekem is milyen jo munka lenne, ha majd Potyit vegre felveszik a megfeleo oviba. Ha nem is allandora, egy idore mindenkeppen. Csak mosolyogni kell, es megprobalni megerteni,hogy melyik beteg mivel issza a teat, kavet. Ennyit meg en is megertek, talan. Es persze meg  ahhoz is szokni kell, hogy amikor az orvos megvizsgalt, megkerdezte,hogy megnezhet e egy masik orvos is. Aki ott varakozott a fuggony mogott. Nem azt mondta, hogy akkor most jon egy kollega es megnez, hanem megkerdezte,hogy megnezhet e.

Megkaptuk a feleves ertekelest Csocsirol, nagyon magasan teljesitett, az osztalyhoz kepest is, a tanarok nagyon elegedettek voltak vele. Ennek nagyon orultunk, de annak jobban orulnek, hogyha az iskola mindezt az eredmeny magatol produkalna, es nem ugy keletkezne, hogy mi annyit foglalkozunk itthon a gyerekekkel. Probaltam talalni olyan weboldalt, ahol meg tudom nezni a NAPLAN tesztek eredmenyet a tavalyi evre, de amit talaltam, az nem mukodott. Mast meg nem talaltam egyenlore. Gondolkodtunk mar az iskolavaltason is, bar ezt az evet meg mindenkeppen kihuzzuk itt. Es persze Csocsi is szeret idejarni. Jovore mar masik tanara lesz, eddig ugyanannal volt. A tanarnoje azt mondta,hogy ebben az iskolaban az a szokas, hogy karacsony elott az igazgatono osztja be a tanarokat, ki hova kerul a kovetkezo evben, de elore senki sem tudja, hogy melyik osztalyban fog tanitani. Nekem ez egy kicsit furcsa, es az sem nagyon tetszik, hogy nem tudok elore infot kapni a jovendo tanarrol. Nem tudom, hogy ez minden iskolaban hasonloan mukodik e?